Mostanában Niki lányom kedvenc versecskéjét kell olvasnom. Ez pedig nem más mint:
Tamási Mária: Messzi kék
Kék az ég,
a tó, az ág;
kék a paplan, kék az ágy,
s hová mesém
véled elmegy:
tisztakék szemű a gyermek.
(Haja sárga.
Copfba font.
Szája kerek, piros pont.)
Kék a tó,
és kék a hó,
ez a gyermek nagyon jó.
Nem füröszt a
bocsok anyja
senkit úgy meg
a patakba,
ahogy a három teli kanna
vízzel megmosakszik Anna.
Nem sipít és nem nyafog.
Kék a csillag a tiszta fog.
Reggelkizik.
(S milyen kedves,
hogy a csésze is kék pettyes!)
Égszínkék a
havas út -
épp az iskolába fut.
Kék a hó,
és kék a tó.
Korcsolyázni
nagyon jó.
Kék a paplan,
kék az ágy.
- Alszol már?
Jó éjszakát.
